Ez a felület azért jött létre, hogy a lakosság segítségével felderíthessük két veszélyes kullancsfaj, a Hyalomma marginatum és a Hyalomma rufipes esetleges hazai megjelenését.
A keresett kullancsok Magyarországon nem őshonosak, nálunk délebbre, a Földközi-tenger mentén, Afrikában és Ázsia déli részén van a természetes élőhelyük. Az utóbbi időben tapasztalható enyhe teleknek köszönhetően ez a két faj – sok más társával együtt – már képes túlélni Európa északabbra fekvő területein is, egyedeket találtak többek között Svédországban, Németországban és az Egyesült Királyságban is. A felmelegedés okozta fajvándorlás mellet a Hyalomma fajok sajnos más szempontból is figyelemre méltóak, ugyanis képesek hordozni és terjeszteni számos veszélyes kórokozót, többek között a Krími-Kongói vérzéses lázat okozó vírust is.
Ahhoz, hogy védekezni tudjunk a Magyarországon újonnan megjelenő kórokozók ellen, fontos, tudnunk, hogy ezek a fajok milyen mértékben vannak jelen az országban, ezért kérnénk az Önök segítségét: amennyiben Hyalomma kullanccsal találkoznak, kérjük, jelezzék a számunkra.
Beküldés
Hogyan tud Ön is segíteni a két faj elterjedésének magyarországi feltérképezésében?
Különösen nagy segítség számunkra, ha még életben lévő példányt tudunk megvizsgálni, ezért ha az elcsípett állatot életben hagyta, kérjük, hogy a fényképek elkészülte után helyezze egy jól záró tárolóedénybe (pl. befőttesüveg, gyógyszeres tégely) és lépjen velünk kapcsolatba.
POSTACÍM:
DR. FÖLDVÁRI GÁBOR, PhD
Ökológiai Kutatóközpont
Evolúciótudományi Intézet
1121 Budapest, Konkoly-Thege Miklós út 29-33.
A képek beküldésekor kérjük, csatolja a következő információkat:
- A beküldő nevét és email címét
- A pontos dátumot, amikor az állatot találta
- Az észlelés helyszínét – településnév, földrajzi terület
- Hol találta a kullancsot? például: talajon, valamilyen állaton, emberen
- Mászkált a testfelületen vagy már elkezdett táplálkozni a kullancs?
- Mely testrészen szívott vért a kullancs?
Amennyiben a kullancsot emberen vagy valamilyen házi- vagy haszonállaton észlelte, kérjük, jelezze, ha az ember/állat járt külföldi országban az elmúlt évben, az ország megjelölésével együtt.
Köszönjük a segítséget!
A beküldött adatokat körültekintően kezeljük! A megadott információkat csak a kutatáson belül használjuk fel, azokhoz a felmérést végzőkön kívül más nem fér hozzá.
Tudnivalók
Alapvető információk
A Hyalomma marginatum és a Hyalomma rufipes két, hagyományosan Dél-Európában, Afrikában és Közép-Ázsiában elterjedt kullancsfaj. Jelentőségüket az adja, hogy mindketten képesek terjeszteni számos veszélyes kórokozót, többek között a krími-kongói vérzéses lázt okozó vírust is. Ezek, a mérsékelt éghajlaton nem jellemző kullancsok vándormadarak segítségével jutnak Európa északabbi térségeibe. Így kerülhetett a Margit-szigetre is a 2009-ben, az ottani sünön talált H. marginatum nimfa példánya is. A két említett kullancsfaj fokozott figyelmet igényel, mivel az utóbbi évek enyhe teleinek köszönhetően képesek túlélni az eredeti élőhelyüktől jóval északabbra. Felnőtt egyedeket találtak például Németországban, Svédországban és Csehországban, sőt még Magyarországon is.
Hogyan ismerjük fel?
A többi hazai kullancsfajhoz képest a leglátványosabb különbség a lábak erőteljes sávozottsága. Ezen kívül a Hyalomma fajoknál jellemző a háti rész aljának barázdáltsága. Ovális formájúak, nagyjából a hátuk közepénél a legszélesebbek. Méretük nemtől függően eltér, a nőstények átlagosan 5.5-6.5 mm, a hímek 3.8-5.6 mm hosszúak, ezzel a hazánkban előforduló kullancsokhoz képest kifejezetten nagynak számítanak.
Hogyan terjed?
Életmód
A Hyalomma fajok a gyakori magyarországi kullancsok lesből támadó stratégiájával ellentétben aktívan vadásznak, akár több méteren át képesek követni a kiszemelt gazdát. A célpont kiválasztásában nagy segítségükre szolgál a jól fejlett szemük. A felnőtt példányok körülbelül 12°C felett aktívak, azonban elrejtőznek, ha a talaj hőmérséklete 45°C fölé emelkedik. A Hyalomma fajok az ember mellett előszeretettel élősködnek lovakon, szarvasmarhákon és más házi vagy vadonélő patásokon, esetleg háziállatokon, például kutyákon. Nagyobb testű gazdaállatokon tömegesen is előfordulhatnak, olyan területeken, ahol a kullancs őshonos, akár 100 darab is egyszerre. Különösen kedvelik a testnyílások környékét, gyakran fordulnak elő a végbélnyílás területén. A jóllakott nőstények szaporodás után a földre pottyannak, majd lerakják a tojásaikat, ezek száma akár a 7000-et is elérheti.
video a Hyalomma fajról
forrás: youtube.com
Miért veszélyes?
A Hyalomma marginatum és a Hyalomma rufipes nálunk elsősorban a Krími-Kongói vérzéses lázat okozó Nairovirus fajok európai terjesztése miatt vált ismerté. Ezek a kórokozók leginkább Afrikában, Ázsiában és a balkáni régióban okoznak gondot. Itt esetenként fertőzési gócpontok is kialakulnak, főleg állattartással, vadászattal foglalkozó embereknél, gyakran az állati belsőségekkel és a vérrel történő kontaktus és nem megfelelően fertőtlenített eszközöknek köszönhetően. A vírusfertőzés tünetei közé tartoznak többek között az ízületi fájdalmak, hányás, magas láz, fejfájás, gyomor- és hátfájdalom és különféle vérzéses tünetek. A fertőzést a betegek 30%-a nem éli túl, megelőző védőoltás még nem készült. A vírus időnként Európában is felüti a fejét, a legnagyobb gondot a balkáni régióban, elsősorban Görögországban, Bulgáriában és Albániában okoz.
Emellett sajnos hazánkban sem ismeretlen sem a kullancs, sem a vírus. Egy 2009-es kutatás során a Margit-szigeten bukkant fel egy Hyalomma marginatum nimfa egy sünön, egy másik, szarvasmarhákon végzett felméréskor pedig két felnőtt, hím Hyalomma rufipes egyedet találtak. A Krími-Kongói vérzéses láz vírusával kapcsolatos kutatásokat végeztek rágcsálókkal, itt a vizsglált 2085 állatból 20-ban jelen volt a Krími-Kongói vérzéses láz vírusának leküzdéséhez szükséges ellenanyag.
Egy friss kutatás pedig azt is igazolta, hogy a magyar lakosságban is jelen van a vírus. Ennek során önkéntes véradóktól származó vérmintákban vizsgálták a vírus ellen termelt antitestek meglétét. A vizsgált 2700 mitából 10-nél sikerült kimutatni ellenanyagot, ezek alapján a felmérésbe kiválasztott véradók 0.37 %-a már átesett a fertőzésen.
A Hyalomma fajok Krími-Kongói vérzéses lázat okozó Nairovíruson kívül képesek hordozni a Rickettsia aeschlimannii nevű baktériumot is, ezzel a kórokozóval kapcsolatos megbetegedést már szintén sikerült Európában is észlelni.
Gyakran ismételt kérdések
Mivel lehet összetéveszteni?
Hazánkban nagyjából 20 – 30 kullancsfaj él, ezek egy része a Hyalomma fajok által szintén kedvelt gazdaállatokon élősködik. A megkülönböztetés elsőre talán nem könnyű, ebben segíthetnek az alábbi meghatározást segítő képek:
A Hyalomma fajok talán leglátványosabb tulajdonsága a lábak világos, gyűrűszerű sávozottsága. Ezenkívül közelebbről megfigyelve láthatóak az állat háti szegélyén az apró, hosszanti barázdák. A megkülönböztetést segíti az állat formája is, az egyedek vérszívás előtt ovális alakúak, a hátuk közepénél a legszélesebbek. Sok más fajjal ellentétben nem csak lesből támadnak, gyakran aktívan vadásznak, követik a kiszemelt gazdát. Nagyobbak, és mozgásuk kifejezetten gyors a hazánkban őshonos kullancsfajokhoz képest.
Néhány, Magyarországon elterjedt kullancs:
Hyalomma
Látványos méretkülönbség a Hyalomma Ixodes és a Dermacentor között
Hogyan előzzem meg a kullancs-csípést?
A Hyalomma fajok az év melegebb hónapjaiban a legaktívabbak, tavasztól egészen ősz végéig, ebben az időszakban fontos a fokozott figyelem. Lehetőség szerint kerülje a magasabb aljnövényzettel fedett, gazos, bozótos területeket. Ha erre nincs mód, például kirándulás vagy kertészkedés közben, érdemes minél zártabb ruházatot viselni. A megelőzés legfontosabb eszköze a kullancsvizit, azaz a saját, és méginkább családtagjaink testfelületének alapos átnézése.
Hogyan távolítsam el a kullancsot?
Csipesszel, vagy ha nincs, akkor esetleg körömmel fogjuk meg az állatot a bőrfelülethez minél közelebb, és óvatosan, de határozottan húzzuk ki.
Eredmények
329
lakossági
bejelentés
ebből
15
Hyalomma
kullancs
Kullancs a kertben
Az Ökológiai Kutatóközpont Kullancsfigyelő projektje mögött álló kutatócsapat újabb kezdeményezéséhez ismét az Ön segítségét kéri. Ezúttal, hogy megtudja, milyen kullancsfajok találhatók meg a városi kertekben. A kutatás során a résztvevőket arra kérjük, hogy a kullancsgyűjtés egyik módszerét, az úgynevezett „zászlózást” alkalmazzák saját kertjükben, majd az így begyűjtött kullancsokat postán küldjék el a kutatók részére.
Kullancsokkal mindenütt találkozhatunk, akár a saját kertünkben is. Habár a városokról először az emberek jutnak eszünkbe, valójában sok állatnak is otthont jelenthetnek, különösen a zöld területek, ezekbe beleértve a kerteket is. Ezeken a területeken számos állatfaj megél, ilyenek például a sünök, rágcsálók, egyes madarak, vagy éppen gyíkok. Ezek az állatok mind alkalmasak arra, hogy kullancsok élősködjenek rajtuk, azokat terjeszteni képesek, így a kullancsok a városokban is gyakorinak mondhatók. A kutatással azt szándékozzuk kideríteni, hogy mely kullancsfajok találhatók meg a városi kertekben, ennek köszönhetően jobb képet alkothatunk az urbanizáltság hatásáról a kullancsok terjedésében. A további laboratóriumi vizsgálatokkal a kertekben előforduló kullancsok kórokozókkal való fertőzöttségét is meg fogjuk tudni állapítani.
Hogyan tud Ön is részt venni a kutatásban?
Az első lépés a kérdőív kitöltése, ez mindössze pár percet vesz igénybe, de elengedhetetlen információkkal szolgál a kutatás lebonyolításához. Kérjük, hogy a kérdőívet csak akkor töltse ki, amennyiben valóban részt szeretne venni a gyűjtésben.
Miután kitöltötte a kérdőívet postán fog kapni egy csomagot, ebben lesz megtalálható a gyűjtés menetének részletes leírása, illetve az ehhez szükséges eszközök. A tárolóedények mellett a csomag tartalmazza a zászló anyagát, ebből kell elkészíteni a gyűjtéshez szükséges eszközt.
A zászlózás során a kullancsok a zászló anyagába kapaszkodnak, onnan a gyűjtőtégelyekbe kell helyezni őket. A módszer azon alapszik, hogy a kullancsok az aljnövényzeten elhelyezkedve arra várnak, hogy belekapaszkodhassanak az arra járó állatokba. Az anyag mozgatásával ugyan ezt a hatást érjük el, és a kullancs így belekapaszkodik az anyagba, amiről utána leszedhető. Fontos, hogy csak az így begyűjtött kullancsokat helyezze a tégelybe, az emberen, háziállaton talált kullancsokat a külön erre kijelölt zárható zacskóba helyezze el. A gyűjtés során óhatatlanul is történhet kullancscsípés, ezekért felelősséget nem vállalunk. Amennyiben mégis történik, a legfontosabb a kullancs mihamarabbi eltávolítása, így javasoljuk minden gyűjtés után a testünk alapos átnézését, így csökkentve a kullancscsípés idejét, és a kórokozók bejutási esélyét.
A begyűjtés végeztével az instrukcióknak megfelelő módon a csomagot fel kell adni. A csomagok visszaérkezése után az információkat feldolgozzuk, és visszaküldjük az eredményt, hogy Ön milyen kullancsokat talált a kertjében.
Médiamegjelenések
DUNA TV CSALÁDBARÁT
Már javában zajlik a tavaszi kullancsszezon, A Duna TV Családbarát műsorában Dr. Földvári Gábor beszélt ezekről a vérszívókról.
Forrás: DUNA TV
24.HU
Hazánkban is fel-felbukkan az új kullancsfaj, amely zárt térben, egyetlen kutyán táplálkozva is képes nagy tömegben szaporodni. Kutyára és emberre is veszélyes betegségeket terjeszthet, a klímaváltozással pedig magyarországi megtelepedése is várható. Pánikra azonban nincs ok, az ismert kullancsellenes szerek és módszerek vele szemben is hatékonyak.
Forrás: 24.hu
24.hu
Kora ősszel tapasztalható a második „kullancscsúcs” az év során, a nyári időszakhoz képest aktívabbak a vérszívók. A járványügyi védelem egyik alappillére a kullancsok monitorozása, az esetleges fertőzések kimutatása – mi magunk is sokat segíthetünk, hogy az igazán nagy bajt elkerüljük.
Forrás: 24.hu
Felhasznált irodalom:
Apanaskevich, D. A., & Horak, I. G. (2010). The genus Hyalomma. XI. Redescription of all parasitic stages of H. (Euhyalomma) asiaticum (Acari: Ixodidae) and notes on its biology. Experimental and Applied Acarology, 52(2), 207–220.
Chitimia-Dobler, L., Schaper, S., Rieß, R., Bitterwolf, K., Frangoulidis, D., Bestehorn, M., Springer, A., Oehme, R., Drehmann, M., Lindau, A., Mackenstedt, U., Strube, C., & Dobler, G. (2019). Imported Hyalomma ticks in Germany in 2018. Parasites and Vectors, 12(1), 1–9.
Estrada-Peña, A., Jameson, L., Medlock, J., Vatansever, Z., & Tishkova, F. (2012). Unraveling the ecological complexities of tick-associated crimean-congo hemorrhagic fever virus transmission: A gap analysis for the western palearctic. Vector-Borne and Zoonotic Diseases, 12(9), 743–752.
Földes, F. és mtsai. (2019) „Ticks and Tick-borne Diseases Serologic survey of the Crimean-Congo haemorrhagic fever virus infection among wild rodents in Hungary”, Ticks and Tick-borne Diseases. Elsevier, 10(6), o. 101258.
Földvári, G., Rigó, K., Jablonszky, M., Biró, N., Majoros, G., Molnár, V., & Tóth, M. (2011). Ticks and the city: Ectoparasites of the Northern white-breasted hedgehog (Erinaceus roumanicus) in an urban park. Ticks and Tick-Borne Diseases, 2(4), 231–234.
Germanakis, A., Chochlakis, D., Angelakis, E., Tselentis, Y., & Psaroulaki, A. (2013). Rickettsia aeschlimannii infection in a man, Greece. Emerging Infectious Diseases, 19(7), 1176–1177.
Grandi, G. és mtsai. (2020) „First records of adult Hyalomma marginatum and H. rufipes ticks (Acari: Ixodidae) in Sweden”, Ticks and Tick-borne Diseases. Elsevier GmbH., 11(3), o. 101403.
Grandi, G., Chitimia-Dobler, L., Choklikitumnuey, P., Strube, C., Springer, A., Albihn, A., Jaenson, T. G. T., & Omazic, A. (2020). First records of adult Hyalomma marginatum and H. rufipes ticks (Acari: Ixodidae) in Sweden. Ticks and Tick-Borne Diseases, 11(3), 101403.
Hoogstraal, H. (1979). The Epidemiology of Tick-Borne Crimean-Congo Hemorrhagic. J. Med. Entomol., 15(4), 307–417.
Hornok, S., & Horváth, G. (2012). First report of adult Hyalomma marginatum rufipes (vector of Crimean-Congo haemorrhagic fever virus) on cattle under a continental climate in Hungary. Parasites and Vectors, 5(1), 2–5.
Hubálek, Z., Sedláček, P., Estrada-Peña, A., Vojtíšek, J., & Rudolf, I. (2020). First record of Hyalomma rufipes in the Czech Republic, with a review of relevant cases in other parts of Europe. Ticks and Tick-Borne Diseases, 11(4), 2019–2021.
Leblebicioglu, H. (2010). Crimean-Congo haemorrhagic fever in Eurasia. International Journal of Antimicrobial Agents, 36(SUPPL. 1), 43–46.
Magyar, N. és mtsai. (2021) „New geographical area on the map of Crimean-Congo hemorrhagic fever virus: First serological evidence in the Hungarian population”, Ticks and Tick-borne Diseases, 12(1), o. 1–5.
Nava, S. (2020). Ticks of Europe and North Africa. A Guide to Species Identification. By Agustín Estrada‐Peña, Andrei Daniel Mihalca and Trevor Petney (eds). Published by Springer International Publishing, 2017, 404 pp; ISBN 978‐3‐319‐63759‐4. Medical and Veterinary Entomology, 34(1), 127–127.
Santos-Silva, M. M., & Vatansever, Z. (2017). Hyalomma marginatum Koch, 1844 (Figs. 139–141). Ticks of Europe and North Africa, 1844, 349–354.
https://www.ecdc.europa.eu/en/disease-vectors/facts/tick-factsheets/hyalomma-marginatum
http://www.animaldisease.org/TICK/TIK/tick-key/hyalomma_adult.htm